Utazás

Nem ez volt az első alkalom hogy ilyen nagy útra vállalkoztunk, de ez volt az első alkalom hogy egy 2 éves kisgyerekkel együtt kellet ezt a nagy utat megtenni. Nem igazán tudtuk hogy mire számitsunk. Már sokat emlegettük Vikinek hogy hamarosan repülővel fogunk utazni, amit már alig várt. Amikor meglátott egy repülőt, mindig mondta hogy "apa, anya, Viki ott fent bzzzzzzzz" Amikor megkérdeztük hogy mit fogunk ott fent csinálni, mindig boldogan mondta hogy TV-t nézni, enni, szörpöt inni, meg aludni. Nos eljött a nagy nap és ahogy mindenkitől elbúcsúztunk nem igazán értette hogy mi történik. A repülőtéren nagyon izgatott volt és büszkén húzta maga után a kis utazótáskáját. A feszállást és leszállást nagyon érdekesnek tartotta.Szerencsénkre a repülő félig sem volt tele és nyugodtan elnyújtózhattunk egészen Párizsig de Vikit az alvás albszolut nem érdkelte. Csak az ugrálás, a folyosón fel-le rohangálás, a szörpök és a többi utas "boldogitása". Már az utasok meg a stuárdeszek is játszottak vele, ölbe vették meg cipelték körbe, aztán egyszer csak nem birta tovább és elaludt.Csend lett a repülőn!!! Ez nekünk is lakalmat adott a szunyókálásrade ez a békés állapot csak rövid ideig tartott. Sokáig sötétben repültünk és a napfelkelte is kétszer olyan hosszú ideig tartott de milyen gyönyörú volt!!! Leszálláskor átültünk az ablakhoz hogy Viki kiláthasson. Teljesen le volt nyűgözve amikor látta hogy megyünk át a felhőkön és a házak meg a dombok egyre nagyobbak lesznek. De a legjobban az autók tetszettek neki, ahogy eleinte csak kicsi pontok voltak aztán azok is egyre nagyobbak lettek. Párizsban az átszálláskor nagyon dühösek lettünk mert nem elég hogy egy nyügös gyerekkel kinlódtunk, de ide-oda küldözgettek és még az információnál sem tudták megmondani hogy honnét indul a gépünk. Szervezetlenség a felső fokon! Viki viszont alig várta hogy megint repülőre - pontosabban epülőre - szálljunk. Malév géppel jöttünk és jó volt - vagy inkább furcsa volt? - először magyar szót hallani. Viki is megszeppenve nézett amikor a pilóta magyarul kezdett beszélni. Ahogy gurultunk ki a felszállópályára Viki egyre álmosabb lett.Már csukódtak le a szemei de még mondogatta hogy felszállás, kerék, felhők.....közben elaludt. Még leszálláskor is aludt és nem volt szivünk felébreszteni, ezért - minden szabály ellenére - lefekve csatoltuk be. 25 óra 35 perc utazás után minden csomagunkkal együtt megérkeztünk. Mama, papa, sógor, sógornő és unokatestvérek vártak a ránk. Még egy óra kocsikázás várt ránk mire Fótra, Laci testvéréhez értünk. Nekünk elegünk volt a repülésből, de Viki még azóta is kérdezgeti hogy mikor megyünk megint repülőzni.

Travelling

Well, we knew what it is like travelling overseas but not with a 2 year old. We didn't know what to expect so we were hoping for the best. We've been telling Viki about for quite a while. Every time a plane flew over our house she said "Mommy, Dady, Viki.... up there..... TV, juice, sleeping up there....bzzzzzzzzzz......aeroplane..." The day has arrived and she was so excited. She was adorable as she pulled her suitcase behind her. She loved every bit of the flying experience and couldn't get enough of it. And yes, there was plenty of juice, cake, TV but sleeping. She was running up and down the corridors, passengers were entertaining her and even the flight attendants took her for a walk around the plane. It was quite a struggle for a long time until she crashed and fell asleep. At last, there was 3 hour peace and quiet so we -and all the passengers around us - could have some sleep. Luckily both planes were less than half full so we could have as much room as we wanted. It was good to strech out. The sunrise was beautiful and lasted for a long time because we were flying west. We sat Viki at the window during landing and she loved every bit of it - flying through the clouds, seeing the houses from above and especially the cars and trucks. She didn't want to get off the plane.

Paris airport was a disaster. It was unorganised and frustrating though we were very tired and we had a grumpy 2 year old with us. Viki was excited about flying again but she fell asleep before take off and didn't wake up until we landed. She was disappointed for missing out on it but soon she found herself in the arms of grandma, grandpa, unkles, cousines.....It was a long trip - 25hours and 35mins flying but we survived - by God's grace.