Gönc

Az elmúlt néhány nap gyorsan telt el. Itt vidéken - a hegyek között - nem érezni annyira a meleget. Nagyon szép helyen fekszik ez a kis falu - a Zemplén hegység lábánál. Szombat délután **** ekeztünk a Nagypataki Völgybe. Laci meg az apukája csinált Vikinek egy kis ülést az egyik biciklire és mind az öten - ill. hatan - nekivágtunk az útnak. Kifelé szinte végig emelkedőn kell menni és már néhány percen belül éreztem a combomban húzódó izmokat. A tűző nap nem segitette a dombon való felkapaszkodást és mindannyian jól megizzadtunk. A dombtetőről leereszkedtünk a völgybe, ami hihetetlenül szép volt. A következő néhány kilómétert a völgy hűvösében tettük meg. A tölgyfák lombozata az út felett összeért és olyan volt mintha egy alagútban mentünk volna végig. Milyen szép is az itthoni erdő!! Már elszoktunk tőle. Nem tudtam betelni azzal a dús zöld lombozattal, a madarak énekével, a pisztrángos patak csörgedezésével. Még a levegő is más az itthoni erdőben. Sokáig csak ültem, néztem, hallgattam és tudtam - itthon vagyok.Találkoztunk egy házaspárral, akik a a Pálos Kolostor romot keresték. Laci útbaigazitotta őket, de mivel a térkép és a terepnem egyezett - különösen a túristajelzések - ezért elvezettük őket oda. Fel kellett mászni az egyik hegyoldalba és ott eldugva - a kirándulók számara szinte megtalálhatatlanul - magaslott a XI-ban épült kolostor maradványai amit soha sem renováltak. Szinte csak a helyiek tudják hogy hol van - talán ezért is van olyan jó állapotban. Elgondolkodtatott a mai meg az akkori épitészet különbségeiről és főképp minőségéről. A házaspárral egy jót beszélgettünk visszafelé, amig Benjamin biciklis tudását próbálgatta a sáros, csúszós, sziklás úton - szerencsére, vagy inkább csodával ahatáros módon, minden baleset nélkül. Viki nem jött fel a romhoz, hanem Mamával meg Papával az úton meg a patakban játszott. Elköszöntünk a házaspártól akik hazafelé indultak Mátészalkára mi meg tovább kerekeztünk a völgyben egy hidhoz, ahol Laci tanitgatta Benjamint hogy kell kézzel pisztrángot fogni. Laci lelkesen magyarázta a halfogás technikáját és próbálkozott vele önmaga is. De sajnos Viki türelmetlensége és sikongatása hamar véget vetett a "nagy halászatnak". Utána megengedtük Vikinek hogy dobáljon kavicsokat a patkba ami negyon tetszett neki. Megmutattam neki néhány érdekes bogarat, meg növényt és egy kis virágszedésre is maradt idő.Hazafelé találkoztunk egy cigánnyal, aki egy nagy vödör gombát vitt és innét jött az ötlet hogy másnap gombázni menjünk. Hazafelé csak a völgyből kellett kitekerni aztán vagy 5km -es szakaszon csak gurultunk egészen a faluig. Viki már nagyon fáradt volt és megunta a biciklizést, ezért mindig fel akart állni. Úgy tudtunk csak hazajönni hogy én Laci mellett tekertem és próbáltam Vikinek elterelni a figyelmét. Naplementekor értünk haza.

Másnap korán reggel biciklire pattantunk és megint **** ekeztünk. Minden porcikám sajgott de amikor beértünk a völgybe tudtam hogy megérte. Jó hűvös volt és még mindig gyönyörűen szép. Most csak ketten mentünk - Laci meg én - és miután eldugtuk a bicikliket elkezdtünk a hegyoldalban felfelé mászni. Nagyon szép volt az erdő és oly sok régi emléket idézett fel bennem. Néhány cigánnyal találkoztunk, úgyhogy tudtuk hogy jó helyen járunk ha gombát akarunk találni - csk aza baj hogy már leszedték előtünk. Néhány órai bolyongás után találtunk egy erdőrészt, ahol volt vargánya - ill. tinoru, ahogy a helyiek mondják. Volt sok elöregedet, de találtunk friss fiatal vargányát is amiből majdnem egy vödörnyit szedtünk. Találtunk még csirkegombát is - aminek Laci nagyon örült, jobban mint a vargányának. Sokat bóklásztunk még a hegyoldalban, szamócáztunk egy nagyot, de rendesen el is fáradtunk.Délután meg is ettük a gombát.

Viki nagyon élvezi a vidéki életet. Minden reggel és utána óránként megnézi hogy a tyúkok tojtak-e tojást. Persze itt a tyúkok egyfolytában tojnak - Laci anyukája mindig előremegy és odatesz egy-két tojást, hogy Vikinek mindig legyen sikerélménye. Viki ilyenkor mindig csupa vigyor és jön boldogan elújságolni hogy mi történt. Amúgy mindig pakol, rendeszkedik vagy a kertben babrál. Megtanitottuk neki hogy kell epret meg málnát szedni és ha éhes csak szed magának.

Úgy döntöttem hogy mostantól a málna a kedvenc gyümölcsöm. Minden délelőtt és délután kimegyek egy jót málnázni - ezt nem lehet megunni.

Tegnap bepakoltuk a téli tüzifát a "fásba" - ahol a kiszáradt fát tárolják. Hármunknak 1 órába telt. A végén - szerencsére a végén - Benjamin beletaposott egy patkányfészekbe, amitől nagyon megundorodott. Szegény kis patkányok! Még csak néhány naposak lehettek de szó sem lehetett a felnevelésükről. Laci elküldött minket és "megoldotta" a sorsukat. Apukája mérges volt amikor meghallotta hogy odaadta a tyúkoknak, ugyanis a patkányok lehet hogy mérgezettek voltak és akkor a tyúkoknak is annyi. De semmi gond, ez egy napja történt és a tyúkok még mindig irulnak-virulnak, na meg tojnak.

Ma is szerettem volna kimenni az erdőbe, de Laci azt mondta hogy pihenjünk egy kicsit, meg várjuk meg az esőt, mert utánna lesz friss gomba.

Tegnap este megnéztük a foci UEFA Kupa döntőt. Jó meccs volt és örülök hogy a spanyolok győztek.

Most "röviden" ennyit. Köszi hogy elolvastad a naplómat.

Gönc

How nice it is in the country side! Laci's village is at the foot of a big mountain ranges and it is much cooler here. The air is crisp and the view is beautiful. Saturday morning amd afternoon I preached in the local church and in the evening we took a bikeride out in the nearby valley. It was an 18km round trip that had a steap clime at the beginning that almost killed me. It was beautiful when we reached the valley. Lush green foliage, blackbirds singing and the cool air was just perfect. It was so good to be in a forest like that. Even the smell is different. We just sat at the creek and enjoyed the peace and quiet. We met a couple and helped them to find the ruins of an XI century monastry. It is well hidden and only the locals know the way to it. Maybe that is the reason why it is in such a good condition. It was built more than 800 years ago. Took us an hour to get back to the creek where Laci's parents entertained Viki. Then Laci tryed to catch some trout and thought his nephew the tricks of catching a trout by hand. They didn't have much chance to practice the technics because Viki was enjoying the echo of her voice as well as throwing rocks in the creek.

Next morning just the two of us went to pick some mushrooms. The bikeride was killing me by the time we reached the valley but it was all worth it. We roamed the forest for hours by the time we found a good patch. We wish we had a GPS with us. We found a bucket full of one of the most valuable and delicious mushrooms that would cost a fortune if we wanted to buy it. We were pleased with the result and on the way back we filled our stomach with wild strawberries. What a beautiful life!!!!

Viki loves the country life and it is her duty to get the eggs every morning or rather hour. Laci's mom goes first to put some eggs there so she always finds some. She knows her way around the veggie garden and picks strawberries, raspberries and whatever she can find. She drunk fresh real cowmilk this morning and since than she dosen't want to tuch the shop bought milk. She is getting very-very-very spoiled and all our training and hard work has gone out the window. It will be very interesting to see what happens when we get back home.

Last night we watched - "religiously" - the EURO CUP soccer finals. All of us sat around the TV and were glued to it. It was a really good match and was worth every minute of it. Gerd, I hope you didn't get up at 3AM Perth time - it wasn't worth it for you.