Zalaegerszeg2

Tegnap este elmentünk meglátogatni a barátnőmet Pukkancsot és családját. Jó volt újra találkozni és a régi szép emlékeket feleleveniteni. Hogy múlik az idő! Kislányuk Bereniké egy 8 hónapos kisbaba volt amikor utoljára láttam, most már 8 éves. Az idő elrepül ha az ember jól érzi magát - ebben az esetben is ez történt. István lekisért minket a buszmegállóba ahol Viki türelmetlenül várta hogy a buszon ülhessen. Elbúcsúztunk és abba maradtuk, hogy Augusztusban - amikor legközelebb Zegen leszünk - folytatjuk a beszélgetést.

Viki nagyon élvezte a buszozást. Fülig vigyor volt és figyelte hogy a nénik meg a bácsik hogy szállnak le a buszról. Siettünk Móniékhoz vacsorára és egy ici-picit meg is áztunk. Móni megint nagyon finomat főzött. Brassóit salátával, desszertre meg túróspalacsinta volt. Megint - mint a hét minden napján - túl sokat ettem. Nagyon finom ételekkel voltunk elhalmozva minden nap. Köszi szépen Anyu meg Móni! Jó voltlátni hogy Tesóm "bevonja" magát a házimunkába és berakta a tányérokat a mosogatógépbe.

Előtte levő este megint a hegyen voltunk és grilleztünk ill. wokban sütöttünk husit meg kolbászt. Azután a nagy hőség után, jó volt kint ücsörögni az este hűvösében és falatozgatni. Megint vihar készülődött de szerencsére nem ért el minket. Megnéztük a naplementét, beszélgettünk, tervezgettük hogy mit fogunk csinálni ha legközelebb jövünk, közben me néztük a gyerekeket hogy játszanak. Mielőtt besötétedett volna meglocsoltuk a palántákat, természetesen Viki és Emese segitségével, aztán hazaballagtunk. Régi szép gyerekkori emlékeket idézett fel ez az este is.

Másnap reggel nehezen ébredtünk és már 8-kor elindultunk a vasútállomásra. Volt két nagy bőröndünk - az egyiknek szerencsére voltak kerekei - egy hátizsák, babakocsi, laptop, fényképezőgép és videokamera táska meg egy 2 éves gyerek. Szerencsére anyu is jött velünk és hol a bőröndöt húzta hol a babakocsit tolta. Viki megint nagyon izgatott volt mert még életében nem ült vonaton és amióta Thomas a kedvenc rajzfilmje, mindig vonatozni szeretne. Nagy volt az öröm mikor felszálltunk a vonatra. Elbúcsuztunk anyutól és elindultunk Pest felé. Viki fél óra után megunta a vonatozást és a maradék 3óra 45 percet végigkinlódtuk vele. Nagyon meleg volt és egy függöny sem volt a vonatban. Vikit próbáltuk tisztán tartani de a folytonos kéztörlés ellenére is sikerült magát tetőtöl talpig összekoszolnia. Pesten Jánosék vártak minket és milyen jó is volt a légkondis autóba beülni! Benjamin - a fő klimamester - tájékoztatott miket, hogy mig kint 37 fok volt, addig bent csupán 19.

Mikor Fótra értünk egy nagyot és nagyon finomat ebédeltünk. Utána meg csak "loptuk a napot". Málnát msg fekete ribizlit eszegettünk a kertben, beszélgettünk, szunyókáltunk....

Másnap reggel indultunk tovább Göncre.

Zalaegerszeg - part2

Last night we went to see my friend Pukkancs and her family. It was great to catch up and talk about old memories. We had a great time chatting and laughing a lot. Her daughter has grown up. Last time I saw her she was a tiny baby and now she is 8. Time flies.... We had such a good time that we decided to see each other again when we come back in August. We said good bye and hopped on the bus to get to my brother's place. Viki loved every moment of the bus ride.

We had a beautiful meal that evening and I ate too much again. You just can't resist those delicious traditional meals. They are not that good for you but they taste great! That night a big storm came and cooled everything down. Viki went to bed very late because she was watching the thunderstorm from the balcony. It a spectacular sight watching the lighting as it is mirrored back from the windows of the high-rises.

Next day it was time to move on to our next destination. We packed up left for the train station very early. We had to walk with 2 big suitcases, a pram, a backpack, a laptop, a camera bag and with a 2 year old. It was a challenge even though we had my mom helping us. We made it in time and it was the beginning of a long, hot ride on the train. Initially Viki was very excited as it was her first train ride but the excitement soon wore off and we had to put up with a grumpy, dirty child for the rest of the trip. It was a humid 37C that day and it was a real relief to finish the trip in an air-conditioned car. We spent the afternoon doing absolutely nothing but picking raspberries, strawberries and talking, eating and snoozing.

Next morning we got packed - again! - and continued our trip to the opposite end of the country to Laci's parents place. They were eager to see us.