Profile
Blog
Photos
Videos
20.09.2008, Szombat, 20:00
Kuala Lumpurt röviden láttuk. Most pedig már a Perhentian Islands-on vagyunk. Fúú. A gyerekek 19.00-kor már ágyban voltak és aludtak! (Nagy szám!!). A hajóutat ki a szigetre élvezték a legjobban. Akkor voltak ugyanis a legnyugodtabbak. Ádám a hajó orra és a hátulja között cikázott, Iza pedig nagy részben aludt.
Ádám egy aranyos kis beszólása nem messze a kuala lumpuri Twin-Towers-töl: Nézdd anyuci, az egyik torony magasabb mint a másik (kicsit oldalról tényleg úgy nézett ki).
Iza a taxiban reggel 5.30 körül a KLIA LCC Terminal felé énekel: Nova, nova, wandefutisztesztájj (wonderful christmas time). Ádám szája pedig egyfolytában jár. Ehhez hozzá kell tenni hogy az elötte való éjszakánk egy totális katasztrófa volt. Azt hittük hogy majd jót alusznak a gyerekek az elmúlt napi utazási fáradalmak miatt. Persze az ellenkezöje történt. Letettük öket itteni idö szerint kb. 21-kor hogy majd aludjanak és mi meg pakolunk. Abból persze nem lett semmi. Iza nonstopban járkált ki-be a hálószobából és mindig azt kérdezte hogy mikor jövünk már be hozzájuk aludni. Ádám aludt egy fél órát, és miután felébredt (állítólag Iza ébresztette fel), púzó és más érdekes hangokadt adott hogy "szórakoztasson" minket a taxi indulásáig (az alvás helyett). Nem is volt pedig olyan sok idönk aludni, még talán 6 óra, de abból végül is lett 2,5 mire mindenki elaludt. Életünk mindent magasan verve a legrosszabb éjszakánk volt.
Itt a szigeten már minden másmilyen. Nyugis a légkör, nincsenek sokan, a szoba türhetö (nem büdös, nem koszos) és a tenger pedig kristály tiszta és a partról elérhetöek a korállok és a szép színes halak. Tényleg így képzeltük el. Csak az az egy rossz, eddig, hogy nem sütött a nap. Borús az ég (habár nem esik), és kicsit fázunk ha kijövünk a vizböl. Habár a levegö és a víz kb. egy hömérsékleten lehet. Olyan 29-30 fokos lehet. Most este pedig ugyan olyan párás az idö mint nappal, csak lehült egy pár fokkal (talán 25-26 fokra?).
21.09.2008
Ma már süt újból a nap. Most éppen Iza alszik egy jó kis ebéd után, igy van idöm irni egy kicsit. Az internet sajnos egyenlöre nem müködik úgyhogy most csak a gépben irok és majd késöbb mindent kiteszünk a netre. Ma felfedeztük hogy sajnos nem hoztunk kazetát a kamerába. Van kettö de azon mind van valami de most azon gondolkozunk hogy azt letöröljük hogy tudjunk itt filmezni. Szóval sajnos ilyen szerencsétlenül sikerült. Namindegy. Ma délelött jót uszikáltunk és tényleg gyönyörü a viz ahogy már Miki írta. Ès a halak is nagyon szépek és szemtelenek, közel merészkednek és van amelyik meg is csip. Àdám simán megfogja a farkukat puszta kézzel, nagyon élvezi úgyhogy úgy úszik már a békalábakkal mint egy profi. Iza egyenlöre idegenkedik a búvárszemüvegtöl de a kis hajóból ö is élvezi a halakat. Ma homokoztak is amig mi ittuk a teraszon a teánkat, naygon jól megvan oldva az étterem csak egy pár méterre a viztöl és nyugodtan lehet onnan figyelni a gyerkeket. Fel le szaladgáltak pucéron és élvezték és gyüjtöték a korállokat és minden félére használták. Mivvel nagyon erös a nap délbe az árnyékban vagyunk és homokozunk,ma készült egy krokodil de sajnos rövid élete volt, a gyerekek hamar lefejezték. Àdám ma édesen visszadobott egy korállt a vizbe (ami már elhalt) hogy hátha még felébred, Iza meg kérdezte egyidö után miután egy nagy korállal játszotunk a homokba hogy: A koráll mikor megy haza? Ebédnél meg mikor kihozta a felszolgáló srác a vizet Àdám mondta hogy Thank you mert megtanitottuk hogy igy kell megköszöni, ezután Iza folyton kérdezte hogy hol van a Thank you? (azt hitte hogy a srácot igy hivják. Ezen jót nevetünk. A kaja nagyon finom és olcsó, 10 euroból megebédlünk mindannyian. Még szerencse hogy olcsó mert ha nem tudnánk az étteremben enni akkor nem is tudom mit csinálnák mert nincs semmi üzlet a szigeten. Itt a parton van még egy két szállás és azoknak is étterem de különben itt vagyunk kint távol a civilizáciotól. Tényleg egy paradicsom és nagyon léleknyugtató. Semmi stresz (kivéve amit a gyerekek rendeznek:-) ). De vicc nélkül, tényleg rájuk is hat a nyugalom. Àdám már várja hogy menjünk a dzsungelba és nézzük meg a majmokat. Még majmot nem láttunk de viszont denevért (tegnap este nagyon sok cikázott egész meglepödtem, majdnem neki ment egy a fejemnek) meg kis mókust, de ez olyan kis lapos fejü mókus volt és kicsit szürkés de lompos volt a farka. Nagyon aranyos volt és nem is félt, ült a fán és csak nézett.
24.09.2008
Most mar eltelt egy-ket nap es tortentek is dolgok. Tegnap elhajoztunk egy masik partra, tobbek szerint a legszebb part a szigeten, hogy megnezzuk igaz-e? Hat gyonyoru hosszu homokos a part, egesz finom a homok, nem olyan durva mint a mi resortunk elott. Hosszan sekely a viz es homokos is, tobbet kell bemenni a vizbe hogy a korallokhoz keruljunk. Iza sajnos nagyon nyafis volt egesz nap, talan most jott ki rajta igazan a faradsag. De a rovid hajoutat nagyon elvezte. Egy jot pancsiztunk es buvarkodtunk a vizben es utana megkertuk (csak kivancsisagbol) a recepciost az ottani resortban (Perhentian Island Resort) hogy hadj nezzunk meg egy szobat. Kuldott is velunk egy garcon-t aki aztan megmutatott harmat is. Az elso, egy tengerpartra nezo szoba, eleg tagas volt, de dohos szagu volt es a WC-jebol pedig egyszeruen szar szag aradt. Hat el is ment a kedvunk ettol a resorttol, de azert megneztuk a masik ket szobat is. Semmivel sem voltak jobbak, annyival hogy a WC azokban nem buzolgott. Szepen megkoszontuk a korbetekintest es visszautaztunk a mi resortunkhoz ebedelni. Azt meg ne felejtsem el hogy lattunk egy szalamandrat a resortban, csak ugy setalgatott az egyik fa mellett. Adam persze egybol meg akarta fogni. Eznap delutan Kriszta elsetalt Adammal a parton delnek is hogy Adam megmutassa mi van arra (velem mar volt arra egyszer). Igazabol kokuszdiot akartak talalni. Hoztak is egyet, es lattak meg egy, egy megnagyobb, szalamandrat. En ez ido alatt Izaval elboklasztam a molon es elbeszelgettem el foghijas hajomento tengeresszel. Mikor a resortos bacsi meglatta a kiszaradt kokuszdiot (amit hoztak a felfedezo utrol) mondta Adamnak hogy szed neki egy szep frisset inkabb. Le is vert 2-3-mat az egyik farol, Adam csak ugy nezett. Azutan elokapott egy tort es megpucilta mind a kettot. Ezek olyan fajta kokuszok voltak amelyekben sok a tej es keves husuk van. Adam mit sem tudva megkostolta, de aztan huzta a szajat, nem izlett neki. Hat furcsa is persze az ize, lehutve talan jobb. Iza is megkostolta, eloszor mondta hogy milyen finom edes, aztan kert meg, aztan mondta hogy milyen finom savanyu es nem kert tobbet. Csak fintorgott, ahogy szokott. Ugyhogy en ittam meg egy reszet, a tobbit kiontottem. Ma delelott ujra a perhentian island resorthoz utaztunk (2x7 Ringgit) hogy felfedezzunk a dzsungelt. Talaltam is egy kis osvenyt ahol bemehettunk volna de Kriszta nem bizott a intuiciomban ugyhogy utanakerdeztunk a recepcion. Hat jo is hogy nem arra mentunk mert az egy tobb mint ket oras tura lett volna. Igy egy 30-40 percbol megusztuk. Nem volt sajnos olyan kulonleges, azon kivul hogy akkorak voltak a hangyak mint nalunk a darazsak (Adam szavait hasznaltam most). De a dszungel tura vegen, a tulparti resortban(!) vegul is meglattuk a szigeten elo majmokat. Nem mozogtak, csak ultek magasan a fan. Biztosan meleguk volt (vagy csak kitomott majmok voltak a turistak kedveert felaggasztva a fara :)). Az ottani resort (Arwana) keves, csendes resortnak tunt. Nem lattunk egz turistat sem benne. Persze kiderult hogy matol zarva vannak. Itt is megneztunk egy szobat, szep tagas volt, de mivelhogy eleg szegenyes volt az etlap, ugy dontottunk hogy ide sem jovunk. Maradunk a Tuna Bay-ben. Delutan lustalkodtunk es mikozben Iza aludt (hulla faradt volt, nem is ebedelt), bemutattam Adamot is a foghijas hajomento tengeresznek. Adam megnezte egy kicsit a hajojat.
27.09.2008
Irok egy pár sort. Tegnapelött este Àdám egy nagyon szép élénk zöld kigyót foghatott meg, egy bácsi hozta megmutatni és persze Àdámnak rögtön megtetszett még Iza is megsimogatta. Késöbb meg megint szólt a bácsi hogy menjünk mert a kert végében majmok vannak a fákon. Sajnos mire én odaértem már elmentek. Tegnap szobát cseréltünk ami jó is meg rossz is volt. Rossz mert mindent átkellett cipelni de viszont itt nagyobb a terasz és közelebb a vizpart. Ùjból újdonságot láttunk, Àdám fedezte fel, egy hatalmas szöcskét de tényleg akkora volt hogy csak na. Mint egy sáska. Szép zöldes sárga szine volt. Ma megint a szép parton voltunk és pancsoltunk. A homokban rákokat kergettünk Àdámmal és egyet meg is fogott és aztán beástuk a homokba és vártuk hogy ássa ki magát. De a rák inkább csak úgy volt vele hogy jobb ha a homok alatt marad igy mindig Àdám ásta ki, egy idön után mondtam hogy hagyjuk szegényt és akkor Àdám odavitte egy lyúkhoz a homokba és oda berakta. Teli van a homok ilyen lyúkakkal amiket a rákok csinálnak. Késöbb buvárkodás közben kis Nemo-halakra (bohóchal, de mi a mesefilm után Nemonak nevezzük) bukkantunk. Három darab volt és nagyon aranyosak voltak. Ma nagyon szélcsendes idönk volt úgyhogy a tenger kristály tiszta volt és nagyon szépen lehetet látni a halakat. Délután itt nálunk strandoltunk és Iza az orrába dugodt egy pici korál darabot ami nem akart kijönni. Frászt kaptam és mondtam fújjon egyet de persze nem fújt hanem szivott. Na erre beljem ment, mentem vele gyorsan egy csipeszért de mire a házhoz értünk már teljesen beszivta. Gyorsan vissza a partra, közben panaszkodott mert persze kellemetlen volt neki, szóltam Mikinek hogy átkell vinni a másik szigetre ahol van valami orvos hogy kiszedjék de aztán eszünkbe jutott papirt teszünk oda az orrához és úgymár akkor tudta hogy mi az hogy fújni nem szivni, és szerencsére kijött a darab és még nagyobb volt mint gondoltam. Szóval jól megrendezte a kis csaj. Nem telt unalmasan a délután. Késöbb megint jöttek a majmok a kert végében és most én is láttam öket. Négyen voltak, 2 kisebb meg 2 nagyobb. Sokáig maradtak, a bácsi azt mondta jöttek banánt lopni mert pont van egy pár banán fa ott. Este vacsora után Àdámmal kint maradtunk mert megigértem hogy megmutatom neki a nagy denevéreket, amit elötte való este láttam. Komolyan meglepödtem mekkorák mint egy nagyobb varjú némelyik még annál is nagyobb. Àdám mikor elöször látta nem is hitte el, elszállt a fejünk felett de már késön vettük észre, azt mondta: Anyuci ez nem is denevér, ez túl nagy. De mondtam hogy igen majd nézze jobban meg, egyszer csak megint jött egy és Àdám felkiáltott. Anyuci! De ez tényleg az mert cikk-cakkos a szárnya! Fú nagyon tetszet neki. Be sem akart jönni a házba. Holnap megyünk buvárkodó helyre csónakkal remélem jó lesz és Iza nem lesz nagyon nyügös. Sokszor mikor fáradt mondja hogy menjünk haza. Na mostanra ennyit.
27.09.2008
Irok egy pár sort. Tegnapelött este Àdám egy nagyon szép élénk zöld kigyót foghatott meg, egy bácsi hozta megmutatni
és persze Àdámnak rögtön megtetszett még Iza is megsimogatta. Késöbb meg megint szólt a bácsi hogy menjünk mert a
kert végében majmok vannak a fákon. Sajnos mire én odaértem már elmentek. Tegnap szobát cseréltünk ami jó is meg
rossz is volt. Rossz mert mindent átkellett cipelni de viszont itt nagyobb a terasz és közelebb a vizpart. Ùjból
újdonságot láttunk, Àdám fedezte fel, egy hatalmas szöcskét de tényleg akkora volt hogy csak na. Mint egy sáska.
Szép zöldes sárga szine volt. Ma megint a szép parton voltunk és pancsoltunk. A homokban rákokat kergettünk Àdámmal
és egyet meg is fogott és aztán beástuk a homokba és vártuk hogy ássa ki magát. De a rák inkább csak úgy volt vele
hogy jobb ha a homok alatt marad igy mindig Àdám ásta ki, egy idön után mondtam hogy hagyjuk szegényt és akkor Àdám
odavitte egy lyúkhoz a homokba és oda berakta. Teli van a homok ilyen lyúkakkal amiket a rákok csinálnak. Késöbb
buvárkodás közben kis Nemo-halakra (bohóchal, de mi a mesefilm után Nemonak nevezzük) bukkantunk. Három darab volt
és nagyon aranyosak voltak. Ma nagyon szélcsendes idönk volt úgyhogy a tenger kristály tiszta volt és nagyon szépen
lehetet látni a halakat. Délután itt nálunk strandoltunk és Iza az orrába dugodt egy pici korál darabot ami nem
akart kijönni. Frászt kaptam és mondtam fújjon egyet de persze nem fújt hanem szivott. Na erre beljem ment, mentem
vele gyorsan egy csipeszért de mire a házhoz értünk már teljesen beszivta. Gyorsan vissza a partra, közben
panaszkodott mert persze kellemetlen volt neki, szóltam Mikinek hogy átkell vinni a másik szigetre ahol van valami
orvos hogy kiszedjék de aztán eszünkbe jutott papirt teszünk oda az orrához és úgymár akkor tudta hogy mi az hogy
fújni nem szivni, és szerencsére kijött a darab és még nagyobb volt mint gondoltam. Szóval jól megrendezte a kis
csaj. Nem telt unalmasan a délután. Késöbb megint jöttek a majmok a kert végében és most én is láttam öket. Négyen
voltak, 2 kisebb meg 2 nagyobb. Sokáig maradtak, a bácsi azt mondta jöttek banánt lopni mert pont van egy pár banán
fa ott. Este vacsora után Àdámmal kint maradtunk mert megigértem hogy megmutatom neki a nagy denevéreket, amit
elötte való este láttam. Komolyan meglepödtem mekkorák mint egy nagyobb varjú némelyik még annál is nagyobb. Àdám
mikor elöször látta nem is hitte el, elszállt a fejünk felett de már késön vettük észre, azt mondta: Anyuci ez nem
is denevér, ez túl nagy. De mondtam hogy igen majd nézze jobban meg, egyszer csak megint jött egy és Àdám
felkiáltott. Anyuci! De ez tényleg az mert cikk-cakkos a szárnya! Fú nagyon tetszet neki. Be sem akart jönni a
házba. Holnap megyünk buvárkodó helyre csónakkal remélem jó lesz és Iza nem lesz nagyon nyügös. Sokszor mikor fáradt
mondja hogy menjünk haza. Na mostanra ennyit.
30.09.2008
Az elmúlt pár napon már egyre felhösebb volt az idö. Rossz mert nincs olyan jó meleg mikor kijövünk a vízböl de jó is mert nem kell annyira kennünk magunkat. A tegnapi hajós "kirándulás" (azért írom idézöjelbe mert csak másfél órás volt) jól kikészített mindenkit. Én lettem legelsönek rosszul, Iza be sem mert menni a vízbe (menjünk haza), Ádám jól kifáradt a sok úszástól, Kriszta bírta még a legjobban. Ö csak azután lett rosszul, de akkor egy egész napra. Azt mondta hogy hintázik a föld, hogy ki akar már szállni a hajóból de nem tud (ezt az ágyban feküdve mondta). Elöször egy korállos helyre vitt a kapitány de olyan volt mint bárhol máshol. Azután elvitt minket a "shark point"-hoz. Ott állítólag cápák úszkálnak de mi egyet sem láttunk. Végül pedig elvitt a teknösbékás helyhez. Na ott már láttunk is nem is egy teknöst. Óriási nagyok voltak. Lent voltak a tenger aljában és ízifüvet (seegrass) ettek. Néha feljöttek a víz felszínére lélegezni. Én ott már nem is nagyon mentem a vízbe mert olyan rosszul voltam. De furcsa volt hogy csak akkor voltam rosszul mikor egy helyben állt a hajó és himbállózott. Még ma is jönnek néha a hullámok mikor lefekszem vagy megyünk valahova. Nem vagyok egy tengerész típus. Tegnap délután nem is csináltunk mást, csak a hajózás viszontagságait próbáltuk kipihenni. Krisztát a hányinger kerülgette, én még úgy ahogy bírtam, de Ádám rosseb mindig be akart menni a vízbe búvárkodni, de most megtetszett neki hogy le tud bukni a víz alá és a víz alatt úszik úgyhogy azt kellett játszani. Persze mikor leúszik az ember akkor még nagyobb a nyomás a fülben és ettöl még jobban hányingerem lett. Izácska egész szépen elhomokozott egyedül meg az egyik félangol kislánnyal akivel szépen öszebarátkozott (öt éves kislány!). Ma is felhös volt az idö de azért újra áttaxiztunk a P.I.R-hez (P.I.R = Perhentian Island Resort). Nem is búvárkodtunk, csak Kriszta nézte meg újra a teknösöket. Ádámot lenyügözték a szél által keletkezett hatalmas hullámok. Iza is bemerészkedett elöször, de azután, mikor egyszer kicsit a földre lökte az egyik hullám csak sírt hogy csípi a szemét a víz meg persze hogy menjünk haza. De azért végül is elvoltak mind a ketten. Ádám a vízben ugrált vagy velem vagy Krisztával, Iza pedig a parton homokozott vagy velem, vagy Krisztával vagy pedig egyedül (nagyon szépen eljátszik egyedül!). Ádámot elfelejtettük lekenni napozó krémmel és ezért ma este, pedig felhös volt egész nap az ég, úgy nézett ki szegény mint egy forrázott rák. Jól esett neki a napozás utáni krém. Ma délután még elkajakoztam Ádámmal egy órát. Kikötöttünk egy sziklás résznél és felmásztunk a legnagyobb szikla csúcsára. Ádámnak nagyon tetszett. Láttunk egy hatalmas méh vagy darázsfészjet is két szikla közé beépítve. Akkorák voltak a darazsak (vagy méhek) mint egy lódarázs. És egész sötét narancssárga színüek voltak, szinte majdnem pirosak. Kicsit meg is ijedtem mikor lenéztem az egyik szikláról és a lábam elött találtam a kas bejáratát. Gyorsan siettünk is el onnan nehogy még valami történjen. Visszafelé újra tornyosultak a felhök, sötét volt azég és felkerekedett a szél. Bele is húztam hogy ne csípjen nyakon minket a vihar. Szerencsére csak ijesztgetett az idöjárás, miután visszaértünk, újra elcsendesedett és nyugodt lett a tenger. Most már alszanak a kis picinyek és már alíg várják hogy indujunk már haza. Ádám már megenne egy jó kis pomm-döner-t, Iza pedig szeretné hallgatni a Gryllus Vilmos zenéjét és szeretne a Legolandba, az Ikeaba és a Fildoradoba (egy uszoda) menni. Mennyivel jobb egy uszoda mint a malájziai tengerpart, mi?
1.10.2008
Már készülünk vissza Kuala Lumpurba, holnap 12-kor indul a hajónk de azért még élvezzük ezt azt utolsó napot. Ma itt nagy ünnepnap volt. Most lett vége a Ramadánnak és ünneplik az arab újévet. Tegnap este csak petárdázást lehetet hallani. Még egy ilyen kicsi kis helyen is van ilyesmi. Még utoljára átmegyünk a kedvenc kis partunkra (a P.I.R) és pancsolunk egyet. A gyerekek már várják Kuala Lumpurt gondolom már hiányolják a változást. Az igaz hogy már haza is vágynak de Iza mindig akkor mondja amikor nagyon fáradt. Kicsit izgalmas volt a délután mert most nem hajóvval (mert most csak egy taxis volt, biztos az ünnep miatt az meg többet akart kérni mint amennyit amúgy szoktunk fizetni) hanem gyalog mentünk át a szép partra. Ezt délután lehetséges inkább mert akkor apály van és a víz nem áll olyan magasan de a baj az hogy nem vittünk cipöt és a korrálok néhol kicsit szúrtak bár én és Àdám a sziklákon másztunk leginkább Iza meg Miki nyakában a vizben. A sziklákon is kicsit bonyorult volt mert tüz forróak voltak a kövek szerintem tojást lehetet volna rajtuk sütni. Meg persze a nap is eléggé tüzöt úgyhogy próbáltunk minnél hamarabb átérni. De megérte mert nagyon jót pancsoltunk, Àdám és Miki még beúsztak és megnézték a teknösöket Àdám vidáman jött vissza és mesélte hogy megsimogatta az egyik lábát amikor az feljött a felszinre hogy levegöt vegyen. Mi a parton homokoztunk Izávval de ma nagyon nyügös volt nehéz volt lekötni de azért elvoltunk és találtunk nagyon sok szép kagylót meg csigaházakat is a parton. Este vacsoránál Iza megint rossz kedvében volt és nem akart enni, végül rizst rendeltünk neki (nagyon változatos volt az eddigi étlapja, spagetti paradicsomszósszal és ketchuppal vagy sült krumpli ketchuppal) de nem nagyon akarta enni a rizst és mondtuk neki hogy ha megesszi kap fagyit de ez nem segítet kitalálta hogy fáj a hasa és nem tud rizst enni. Aztán mondtuk hogy akkor viszont fagyit se tud ha fáj a hasa na akkor hirtelen a feje fájt. Azt mondta: Nem tudok rizst enni mert fáj a fejem és fáj a fejem mert túl sok rizst ettem. Mindannyian jót nevetünk rajta. A kis ravasz boszi. A végén evett azért egy kis rizst és persze a fagyit is megette. Szóval végetértek a szép napok és megyünk nemsokára vissza a hidegbe de azért remélem még Kuala Lumpurban jól fogjuk érezni magunkat.
- comments