2. nap, hétfő: Kultúra és sörtúra

Késői és nehézkes kelés. Szokásos Sparos élelmiszer-beszerző körút (ebből most kihúzom magam) (következésképpen hihetetlenül hatékony, sikeres, gyors bevásárlást ejtek meg), futó fiú sehol, némi túlzással Bori ágyba hozza a meglepi kávém. Örülök, mint majom a farkának (Igaz... Szabályosan lesmárolt, mielőtt fölfoghattam volna, mi történik. Hát ezért próbálkoztam eddig hiába piával!! Kávéval kellett volna...). Elkészítem Írország legrosszabb szendvicsét, miközben Bori a legnagyobb élvezettel elfogyasztja a sajátjáét és az a tény sem vígasztal, hogy most egyszer én jöttem ki anyagilag jobban. (Végig ő jött ki anyagilag jobban.)

Doubledeckerrel be a városba; utunkat a Dame Streeten folytatjuk, kívülről vetünk egy fél pillantást a City Hallra és kettőt a Dublin Castle-ra, megkeressük a fura elnevezésű Rekord-tornyot. (Az melyik volt...?) Majd egyenesen irány a Guinness Storehouse, elhagyott post-indusztriális negyeden keresztül vergődünk. 7 szintes igényes kiállítás, söröspohár alakú belső térrel. (Ez belülről ugyan nem derült ki, kívülről meg nem láttuk, de annyi baj legyen.) Hipomán genyabá nem fogadja el a helyes válaszainkat (mármint a tesztben, ahol tudnunk kellene, hogy melyik enzim bontja az alkoholt... És mi persze tudtuk, de azt hiszem, profik nem versenyezhettek a bácsi szerint...) ellenben mi tökéletes pintet csapolunk és nyomot hagyunk ottlétünkről is. Legyűrjük a keserű löttyöt nehézkesen (fejre is álltam tőle), majd megcsodálnánk Dublin csodálatos látképét, ha ugyan lenne olyan. De nincs.

Lidl, proli hely proli környezetben és még szendvicset sem árulnak. (A Sparban azért volt, ahogy mondtam...) Haza. Senki sincs otthon, a 3 amcsi CS-ersben sem bízhatunk, mert ők reggel elhúztak Corkba farmon ingyen melózni (szerintem füvet termeszthetnek), összefutottunk velük a buszmegállóban. Meghívnánk Joe-t hálánk jeléül, de sajna sokáig dolgozik, így kettesben teszteljük az ír pubok hangulatát. Legyűrök még egy Guinnesst hősiesen, csak, hogy komolyan vegyenek, de aztán teszek a véleményükre és magamnak is Cidert rendelek (másodjára hallgat az okosabbra. A cider baromi jó.). Másodszori próbálkozás során végre sikerül átmeneti szálláshelyünkre bejutni; formátlan, kancsal és összességében nagyon csúnya Katie beenged minket. Hiheteten, de neki van a környék legjobb pasija. (Akárhonnan is nézem, Katie tényleg rettenetesen csúnya, és ahogy ez a Kieran vagy ki ölelgette... Jaj, jaj! Sose lesz jó pasim, ha ez a trend!) Borival érzelmes húrokat pengetünk, Joe jobb érzelmi támasznak bizonyul nálam (mert Joe tudja, hogy a helyes mondatokban szerepelnek a "ne viccelj, te olyan szuper nő vagy, hülye a pasi, ha nem kap utánad, hidd el, meg sem érdemli, hogy gondolj rá, te sokkal többet érsz annál, hogy ilyesmire pazarold magad, szép vagy és neked van a legszebb szemed a világon"-kifejezések.). Újabb 2 nagypofájú amcsi csaj érkezik, úgyhogy kis idő után jobbnak látom nyugovóra térni. (Én is, csak jóéjtpuszit adok Joenak. Tara nincs otthon. Joe megölel a konyhában. De tényleg csak egy percre...!)