Tájm menedzsment, meg ahogy azt Móricka elképzelte...

Egyetemi Polgár lettem. Most már hivatalosan. Igaz, miután én (már most) nem értem rá, édes Atyámnak kellett megjelennie Szegeden a beiratkozáson helyettem... Ezen erősen elgondolkodtam, és bár ott motoszkált az agyamban, hogy ha ez így megy, akár vizsgázni is lejárhatna helyettem meghatalmazással, mégiscsak lemondtam róla, hogy kettészakadjak. Főleg, mert őt vélhetően kevéssé érdekli a pszichológia. Úgyhogy első ténykedésem (meghatalmazottam útján) mindjárt az volt, hogy évkihagyást kérjek. Megadták.

Ez azért jó, mert nem kell előteremtenem -nyilvánvalóan illegális és tisztességtelen eszközökkel- két héten belül azt a negyed milkát, amit tandíj gyanánt be kellene fizetni; nem kell azon filózni, hogy hogyan tehetnék szert egy mindezidáig csak a Roxfortban használt időbővítő készülékre (de tudjuk, hogy az még a nagyon-nagyon okos és kitartó Hermionét is gallyra vágta) és nem kell klónoznom magam, hogy egyszerre lehessek két helyen. Vagy többön.

Megpróbáltam. De az "Anyádnak mindig igaza van"-tétel most is bejött, pedig ő meg sem szólalt, ő csak gondolta, és így is...! De nem adom fel, ez csak egy aprócska akadály, amit le fogok győzni... Jövőre... Talán. :-))

És hogy mit hagyok ki?? Papa részletesen beszámolt a kálváriáról, amit megjárt, amíg a Tanmókus színe elé állhatott összes dokumenjeimmel... Először átesett egy rém unalmas szpícsen, aztán kiderítette, hogy a beígért névsor szerinti rend már fél órával a szpícs befejezte előtt felborult, és B létemre majdhogynem utolsó előttiként kerültem sorra (erre eddig legálisan csak Mela volt képes), közben volt szerencséje szemügyre vételezni az évfolyamot -elmondása szerint csupa nyomi, tizenötéves-szerű, ványadt lánykák, Jézus-imitátor ifjak, mű-lepukkant cuccos, szemüveges, rasztahajú entellektüel nőneműek, tarisznyarákok, és minden, ami fícsört a bölcsészkar prezentálni képes...! A hab a tortán az információs táblára kibökött reprezentatív hirdetmény a ház népének: "Magyar-erza-moksa szótár kapható; egyetemistáknak 4800 Ft, szegedi hallgatóknak 3800 Ft, nem diákoknak 4000 Ft". (Nem, nem tévedés...)

Elgondolkodtam, milyen frankó lehet erza és moksa nyelvet tanulni öt éven keresztül. ("Fordítsa le az alábbi mondatokat: 1. Hej, asszony, elfogyott a kumisz! 2. Legeltessen már más, mert én k**ra unom magam odakint! 3. Gyere velem, babám, a tajgára fenyőfát számolni!) Ráadásul az a felemelő érzés, hogy a diplomaosztó után ilyen nagyon hasznos tagja lehet valaki a magyar (úgy is, mint finnugor) társadalomnak...

Megkérdeztem Papát, nem látott-e véletleünk pszichológus-szerű hallgatókat is, de nem volt benne biztos. Egy gyanús személy tűnt fel, aki az agyzabáló sorbanállás harmadik órája környékén barátságosan megkérdezte tőle, hogy hogy érzi magát, és akar-e róla beszélni... De mire bármit felelhetett volna, az illető már meg is igazította a szarukeretes szemüvegét, és képzeletbeli kecskeszakállát simogatva azonnal belemerült a "Freud és én" című -vélhetően kötelező- olvasmányba.

Te jó ég, mitől mentett meg az az istenáldotta szakorvosképzés??!! :-))))