Tiszta időre ébredtünk a 7-es főúton közelítettük meg
Transalpint. Egy kamionsor az egész út, de nem bántuk. Jó időben 80-as tempóban
cruisoltunk. A Transalpinhoz átkötő 67-es út már vadregényes táj volt.
Legnagyobb örömünkre el is kezdett esni. Megérkeztünk a Transalpin bejáratához.
Volt öröm tükörsima új aszfalt, kb. 800 métert..... Utána megszűnt az út
mármint az aszfalt az úton. Megálltam ránéztem a navira, közben
megelőzött a szintén 3 fős csapat akikkel már egész nap folyamán
kerülgettük egymást. Jó helyen jártunk. Mentünk tovább, de végig ez volt a
jellemző, aszfaltozott és sáros-köves szakaszok váltották egymást. Néhol
komoly enduro pálya volt a szakasz, lásd képek. A tetőn ismét nem esett majd,
ahogy lejjebb értünk folyamatosan egyre jobban. Nagy élmény nem volt a
Transalpin 6 fokban, felhőszakadásban, sárban dagonyázva inkább túlélőtúrának
nevezném. Mire leértünk tökig ázott mindenünk, pedig jól be voltunk csomagolva.
Ahogy kiértünk a hegyek zárásából pár méter alatt 20-24 fok és napsütés
fogadott. Úgy megörültünk, hogy a terv ellenére egyből Déváig motoroztunk.



Déva első ránézésre nem a leggazdagabb és
rendezettebb város Erdélyben az biztos, pedig viszonylag nagy 65ezer
lakosával. Szállást is nehezen találtunk, de végül néhány kilométerre a vártól,
de már Soimus községben egy nagyon rendezett, szép szállást találtunk magyar
tulajdonosával.

Nagy kültéri medence és étkező nagyon bejött.
Mindent szobaszámlára írattunk. A végelszámoláskor sikerült kevesebb
mint 20 eurót fizetnünk fejenként szállásért reggelivel, egy kiadós vacsoráért
(kétféle előétel és sült csülök babbal )és nem kevés italért (4-5
sör és 1 tuti finom szilvapálinkáért amit itt 1dl-ben mértek).



Másnap reggel még megnéztük Déva várát. Éppen felújítják
Eu forrásból, sok mindent nem látni, de a kilátás pazar. Elméletileg
jövőre elkészül, de a látott munkamorál alapján 10 év múlva sem lesz kész. A
legfurcsább az volt, hogy senki nem beszélt magyarul. Pénztáros, liftkezelő
senki. A történelmi magyarázó feliratok végén még csak oda volt biggyesztve
magyarul is a szöveg, de az útbaigazító figyelmeztető táblák sem voltak
magyarul feltűntetve.



Istinek már nagyon hazahúzott a szíve így a tervezett
köztes megálló helyett egy etappban hazáig húztuk a gázt. Illetve húztuk volna
ha nem fekszik előttünk keresztbe egy kamion amit újabb 10 km offroad
szakasszal tudtunk **** ülni, de ezt már észre sem vettük. Mire hazaértem már
csak azon kaptam magam, hogy a GS-ek árát böngészem :)))